gondolkodtunk a párommal. Aztán április közepén már a csempét nézegettem először a neten, rá egy héttel a csempeboltban. A tisztasági festésből egy szempillantás alatt teljes felújítás kerekedett. Kevés pénzből, okosan, még falakat is bontottunk volna… ha nem jön a dilemma, hogy a konyha és a nappali vajon maradjon külön vagy nyissuk egybe.

Az amerikai konyhás elosztású lakások jópár éve divatosak, virágkorukat élik a belsőépítészetben. Jól néznek ki, az egybe nyitás remek térnövelő funkcióval bír, és a család is jobban egyben van, főleg, ha egy kisebb lakásról van szó, amihez kert sem tartozik.

A mi lakásfelújításunk egy 44 négyzetméteres panellakást érint a fővárosban, közel a Duna parthoz. A víz közelsége inspiratívan hatott rám, így a falak színezésében és a tapétában a kéktől a kellemes és visszafogott rózsaszínen át egészen a fekete-fehér hangulatig jutottunk.

Mivel pici lakásról van szó, ugyanakkor csak ketten élünk itt, a felújítás célja a funkcionalizmus teljes mértékű kiaknázása mellett az volt, hogy a kicsit bohém hatás mellett érvényesüljön egy arisztokratikus, elegáns vonal is.

Ezt képviseli neobarokk stílusú tapétájával a hálószobánk, a fürdőszoba arany színezetű mosdó és kád csaptelepe, valamint az előszoba klasszikus angol motívumú tapétája a provanci falikar lámpákkal és tükörakasztós szekrénykéjével kiegészítve.

A modern és lendületes stílusú konyhát és a nappalit -melyek a lakás felét jelentik négyzetméterben kifejezve- szerettem volna egybe nyitni. Szakembertől megkérdeztem, hogy vajon a két helyiség között lévő fal tartó fal-e. Megerősítést kaptam, hogy nem.  Ez örömteli, hiszen jöhet a falbontás, persze csak miután a szomszédokkal is egyeztettünk, hogy a következő egy hétben bizony erős hangok fognak le- és felszűrődni az ötödik emeletről.

Egyetlen oka, hogy a projektem nem valósult meg, hogy a párom ódzkodott az elképzelésemtől. Felvilágosított néhány dologról, ami elkerülte a figyelmemet, és amiben igaza van, mert tény, hogy amiket mondott, azokba nem gondoltam bele kellőképpen.

1. Az íróasztalom eddig az elválasztó fal nappali oldalán helyezkedett el. Az átrendezéssel ugyan át tudnám tenni, de akkor sötétben lenne imádott asztalom, amit nagyon nem szeretnék. Ráadásul fontos iratrendező polcaim sem kapnának helyet. És mit ér a mindennapi munka, ha a dolgaink nincsenek egyben és rendszertelenségben kell alkotnunk?
2. A sütés-főzés közben keletkező szagok egy szempillantás alatt ellepnék nem csak a nappali, hanem a hálószoba terét is. Márpedig sokszor éjszaka tör ránk, hogy valamit össze kellene ütnünk „második vacsoraként”. Az ételszagot azonban senki nem szereti. Főleg elalvás előtt lehet kellemetlen…

Ez a két egyszerű, ám nyomós érv elgondolkoztatásra intett. Vajon megéri a stílust előtérbe helyezni a funkció és praktikum ellen?

Hiszen ezzel a lakással kapcsolatban éppen ez történt. Habár jól nézne ki, tudtunk volna venni egy nagyobb étkező asztalt, hogy kényelmesebben étkezhessünk, sajnos a lakás méretéből adódóan a bútorok elrendezése igencsak korlátozott.

Tanulság:

Amikor valaki azon gondolkodik, hogy a konyhát és a nappalit egybe nyissa, mindig gondolja át alaposan, hogy mi szól mellette és mi (esetleg) ellene. Ha kell, írja össze egy papírra és mérlegeljen. Egyeztessen szakemberrel. Az egybe nyitásra számtalan praktikus megoldás létezik. Érdemes ezeket alaposan szemügyre venni és aztán a lakásban élőkkel együtt, közösen dönteni.